2017. január 24., kedd
Eltitkolt, elzárt...
Egy vagyok csak nem
maradtam tömegbe
bújtatott elfeledett arcú
forradalmár virágcsokorral
feldíszített utcakövekre
dobott morzsák között
válogattam mint galambok
a peronon elpotyogtatott
és fel nem söpört de
széllel se fújt emlékdarabka
‒ így lehetne felismerni ha
én is akarnám a
rejtett mondatokat nektek
megmutatni, feltárni mind
ami másoknak már nem
lehet többet elzárt vagy
letagadott esetleg hazugsággal
takart valóság.
2017. január 23., hétfő
2017. január 20., péntek
Megteremteni
Ami csak kitakar
vagy figyelmeztet
semmi nem a jóért
de a végtelenségbe
oltott távolságért
vagy a hitnek adott
szavaink mögött
a felszabadított –
mert a talányaink
nem remélnytelenségből
és szívtelenségünkből
fakadnak csak történetek
a múlt porába dobva
mit magunknak adunk
ha minden rejtett
mondat egyet akar
nem a szívtelen kéz
s a szem fehére
vagy a szív fonákja
vagy a tisztítás a
bűntől vagy visszafogott
és letagadott hiedelem –
rebegjek bár hiteltelen
el nem mondható
zsoltárokat vagy vissza
sem tartható dalokat
a múltból vagy a jövőből
amik még nincsenek is
nem lesznek soha
nem is lehetnek, mert
titkokat feszegető porok
kellenek ha magunkat
mondjuk el másoknak
vagy visszadjuk a létezés
boldogtalanságát a földnek.2017. január 19., csütörtök
Rend a szabadságért?
Érdekes dolog a rend. Azt figyeltem meg magamon, hogy fontos, hogy minden a helyén legyen. Ugyanakkor ez korántsem a körülöttem lévő rendre vagy például a szobám rendjére vonatkozik. Ha végignézek a közvetlen környezetemen, azt látom, hogy egy életszagú rendetlenség vesz körül. Viszont az is igaz, hogy időről időre eléri azt a szintet, ami már zavar, s akkor igyekszem csökkenteni a rendetlenséget.
Most azonban nem erre a rendre vagy rendezettségre gondolok. Úgy tűnik, hogy fontos az, hogy egyes dolgok a helyükön legyenek. Fontos például, hogy úgy érezhessem: ott vagyok ahol kell (s ez nem valami külső hatalom által rám kényszerített „kell”); azt csináljam, amit kell. Azt gondolom, hogy ezért örülök annak is, amikor télen esik a hó és hideg van (még akkor is, ha közben ez nem kevés kihívás elé is állít), mert úgy érezhetem, hogy az évszakok rendje helyén van: télen legyen tél (hóval, hideggel stb.), nyáron pedig nyár. Sokkal jobban érzem magam télen szép hóesésben, s akár szokatlan hidegben, mint ugyanekkor melegben az esős, lucskos utcákon. S szerintem ennek nem csak az az oka, hogy általában az emberek (s köztük én is) kevésbé szeretik a mocsadék, latyakos időt; hanem az is, hogy ezt várom el a téltől. Avagy ez az a mélyebb ok, amiből következik, hogy nem rajong senki a latyakos téli időért; csak nem ismerjük fel, hogy valójában az zavar ilyenkor minket, hogy nem úgy alakul (például) az idő, ahogy annak kell.
S végül: meg merem kockáztatni, hogy igazán szabad is akkor lehetek, ha ez a fajta rend (én a helyemen vagyok, a természet rendje nem borul fel stb.) megvalósul. Azaz a szabadság nem rendezetlenség, nem a szabályok vagy a „kell”-ek felrúgásából adódik, hanem épp ellenkezőleg.
2017. január 18., szerda
2017. január 17., kedd
Ne tagadd meg!
mit akarhat magának
a titkok ajtaján bekémlelő
száguldásba fagyott idő
mit kereshet bennetek
a végső szándékot megtagadó
halálba születő támadó
kit találhat városok
piszkos falú házai között
a városlakó ki megszökött
mit remélhet magának
egy gyermekbe zárt diktátor
aki kívülről se volt bátor
s ki maradhat őszinte
ott ahol a létezést is úgy adják
hogy elvárt hogy megtagadják
2017. január 16., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)