A hátizsákban

Végül aztán zsákba tettem

mindent ami valaha voltam

és hátamra vettem, cipeltem

amíg az út előttem tartott

          Könnyítsd terhemet

          vegyél ki a zsákból

          valamit vagy mindenemet

      Zárd be a csöndet

      egy belső szobába

      s csak akkor keresd

      ha már éget a hiánya

Most könnyebb minden végre

hátam mögött hagytam, ami nyom

hálatelt szívvel nézek az égre

s ott látom most ami én voltam

Színek és színek

Bolond voltál a színtől

s tiszta lettél a bűntől

szabadulnál a sorstól

s elszakadnál a jótól

Felejtesz régi zenét

elrejtesz égi reményt

keresed, ami megmaradt

szereted, aki megtagad

Rajzolsz még virágokat

falakra s világokat

a képernyőre szembe

hogy ne jusson eszembe

De a színeket látod

mindig megtalálod

mert tisztán vágyakozol

utánuk ha unatkozol.

Tervet szőni

Szabadnapos volt a hajnal

mégis lázasan várta a percet

feküdt a földön kibontott hajjal

szőtte magában a legszebb tervet:

Világos arcát napba mártja

fényesebb a szem csillogása

mosolyok, lábnyomok: a hártya

mely szemét takarja, hogy ne lássa –

Magának űz magától el

szobába lépve vissza se néz

fogadjon magába, taszítson el

s kaptárjában gyűlik a méz.

Jó tanácsok

Hazudj tavaszt a szélnek

kiálts esőt a nyárra

sohase félj, ha néznek

sohase fordulj hátra

Maradj világos reggel

mutasd magad másnak

taníts tisztán szemekkel

fordíts hátat a háznak

Zavard világgá a régit

keress újat, hátha látod

ha elkezded, csináld végig

ameddig meg nem találod

Feküdj nyugodtan porba

mosd meg benne a hátad

s köpd szembe a világot

ha bántja a vágyad.

Hatni tudok

Ásom a kertet, túrom a földet

engem az élet, őt meg a Lélek

így alakítunk, így formálódunk.

Szépek a képen is így lehetünk:

ott állunk meg, ahol a mi helyünk

mert a jövőnket adja a múltunk.

Kertem nincs is, és tán én se vagyok

de alakítani, hatni tudok

rajzolok, formálok vagy tagadok.

S ha egyszer fényben mosolygok vissza,

arcom ragyog majd és lelkem tiszta,

akkor értem, mért túrtam a földet.

Valamit elmondani

Valamit elmondani vagy hallgatni

   Mindig: szinte ugyanaz

Amit sohasem mondasz, azt tagadni

   Ez az utolsó vigasz.

Visszaadni a csöndednek a titkot

   Magányba bújni újra

Elvezet a holnaputánba, s kidob

   A sötétből az útra

S lépések kopognak lépések után

   Csattogva robognak el

S nézel az épp elmenők után

   Hová vezethetnek el.

Indulni kell tehát a szóval

S visszanézni boldog mosollyal.

Istennel kávéztam...

Istennel kávéztam tegnap délután

Ő hívott meg

s az egésznapi fáradtság után

jól esett a kávé

Egy réten ültünk le kis asztalka

mellett két szék

A pincér hozta a gőzölgő

illatos kávét

Először egymásra se néztünk

majd lassan

s egyre nyugodtabban

beszélgetni kezdtünk

Ő mosolygott

én sírtam

Ő mondta, mutatta

én írtam

S megtalálni hittem

tudtam minden rendben

minden tiszta harmat

titkok tükre minden illat

S az asztalon üres csészék

s még ki se hűlt a két szék