Kérem őrzöm tagadom

Ugyanúgy vezetem a fényt

      sötétbe vinni és megmutatni

      elrejteni, felejteni, tagadni

          tisztán foltok nélkül

          végleg átkok nélkül

magamért kérem a reményt

Távolról figyelem az életet

      halálba mártva, csodára várva

      feledve-keresve, követve-találva

          semmit egyszerűen

          mindent képeiben

nektek őrzöm végig a lényeget

Szorgosan űzöm a vadakat

      vadászat után, háború előtt

      virágzás után, beérés előtt

          fényben, porban arcok

          csöndben, vérben harcok

így tagadom saját magamat.

Ajándék

arcomra rajzolom amit

arcodon látok este

magamra öltöm a hamist

hogy elfedjem lefestve

ezzel őrzöm meg a titkot

ne tudja meg senki más

mert rám bíztad azt az arcot

mely tiéd és enyém már

régen nem értem már én sem

mit motyogok magamban

s nem is igazán remélem

felfejteni szavakban

s így adom neked magamat

örökre belém vágva

teljességed ami marad

lezártságomba zárva

Tábori hajnal

Milyen csenedesen vártuk az első fényt

megjelenni szemünkbe kacsintván

hogy évekig őrizzük ezt az élményt

és barátunk arcát megpillantván

Lábunk előtt a táj elnyerte lassan

ismert formáját, minden a helyét

sosem szökött el, csak a sötét paplan

alá behúzta kócos nagy fejét

S úgy ahogy egyre tisztább lett a látvány

úgy halványult előttünk a varázs

megjelent mindenben valami hiány

Mert ahogyan megláttuk mennyire más

a reggel mint előtte volt a hajnal

megrettentünk a valóságtól nappal.

Nyáresti idill

Bíborba bújt az este

mint télikabátba az ősz

egész nap kedvesét leste

de itt van, s fényhálót sző

Kabóca húzza dalát

miért ne élne boldogan

aki hallja hogy odaát

már mulattnak hangosan

Nyári este van, enged a hőség

mozdul bénult kábultságból

mind, akit nappal sújt az ég

szabadulna már a bénultságból.

A vers megjelent a Bajusz című tábori újság 3. számában (július 22.).

Bydlo

(„Válasz” Muszorgszkijnak)

Húzd meg. Told meg.

Húzd meg. Told meg.

Megfog a sár és már nem ereszthet

reszket ökör, mert látja a vesztet

     Húzd meg. Told meg.

Szitkok a szélben, átkok az égre

ordít a hang a visszaesésre.

     Húzd meg. Told meg.

Rogynak a lábak, fárad a lélek

morzsol a kéz és fáznak a képek

Borzad a néző, érzi a súlyát,

hallani véli távoli hangját:

Húzd meg. Told meg.

Húzd meg. Told meg...

A vers megjelent: Szó-kincs 2015, Aposztróf, Bp., 2015.

Vagy

Sietni vagy élni
vagy remélni és félni
vagy szólni és tagadni
vagy zabálni és dagadni
vagy borzadni és ölni
vagy harcolni és törni
vagy bámulni és állni
vagy sírni és ugrálni
vagy utálni és gyötrődni
vagy ülni és zsörtölődni
vagy születni és meghalni
vagy szaladni és hallani.

Semmiből jött

Narancs. Rosé. Ötvenöt.

Nem kell. Végül. Lássuk.

Keményen. Legyen. Mindent.

Újra. Ki. Fizetek.

Elég. Hagyjuk. Nem megy.

Kölcsön. De most. Kell.

Lehetne. Sok. Hálószoba.

Valami. Bizonytalan. Végre.

Kevés. Megint. Halál.

Eldobni. Üres. Gödör.

Emlékszel. Véletlen. Hátha.

Vicc. Számítani. Tartani.

Kiadó. Idegen. Hagyd.

Alig. Hány van. Mögöttem.

Bicikli. Tizenhárom. Kínai.

Emlék. Jövő. Még.

Szabadon. Miért. Méret.

Semmi baj. Kíváncsi. Bank.

Bérlet. Bokor. Falépcső.